|
Orbán Béla: Sabbath
Emor
Elhangzott
a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati istentiszteletén 2009.05.09. Ezen a
héten Sabbath Emor van, elérkeztünk Mózes 3. könyvének a 21. fejezetének 1.
versével kezdődő heti szakaszhoz, és az első mondatban benne van az emor
szó, ’szólj’: „1. Szóla ismét az Úr Mózesnek: Szólj a papoknak,
Áron fiainak, és mondd meg nékik: Senki közülük meg ne fertőztesse magát
halottal az ő népe között.” Ez a heti
szakasz számunkra megint egy nagy kérdést tesz fel, hogy nekünk mi közünk
ahhoz, hogy az Ószövetség idején a papok hogy éltek. Mi már hívők
vagyunk, keresztények vagyunk, krisztusiak vagyunk. Azonnal jönnek ezek a
válaszok, s ezek mind elhatárolódások, semmi közünk az Ószövetséghez.
Szeretném, ha ma is leleplezés lenne, hogy mennyire fontos akár ez a törvény,
amit itt Isten adott a választott nép papságának, ahogy itt olvastam, hogy
szólt az Úr. Tehát nem maguknak építettek fel egy rendet, hanem Isten
akaratából, hogy hogyan kell működni a papságnak. Erre keresünk ma választ.
Az előző héten beszéltünk arról, hogy Isten magát a népet szólította meg. S
az előző heti szakasz vége, hogy „legyetek szentek, mert én az Úr szent
vagyok, aki kiválasztottalak a népek közül, hogy enyémek legyetek.”
Először a népet szentelte meg, szólította meg, hogy legyenek szentek, és
második lépésben a papságot. S a papi renden belül nem az általános papságot
szólította meg, hanem a kohenitákat. Azokat a levitákat, akik az oltárnál
benn szolgáltak, illetve későbbiekben a főpapnak is szólnak utasítások. Oltár
ma is van, templom ma is van, akkor van papság, van szolgálat is. Későbbiekben,
amikor előveszem Ezékiel könyvét, ugyanazt a rendet adja a leendő templomra
és a leendő szolgáló, kohenita papoknak. Rá kell döbbennünk arra, hogy ez
nekünk szól, annak a királyi papságnak, amelyik Jesuah HaMassiah által immár
papként kell, hogy szolgáljon. Hiszen minden újjászületett ember Jesuah
HaMassiah által már pap. Tehát jó, hogyha odafigyelünk arra, hogy mi volt a
kohenita, papi rend. Nem szabad elzárkóznunk a törvényektől, mert ezek
megmutatják, hogy ma hogyan kell élni a mai papságnak. Isten hívta el a
papságot szolgálatra. Ugyanezt teszi ma is, hiszen szellemi az elhívás, nem
valami munkahelykeresés. Amit olvasok most, talán meglepő, de minden szava
érvényes: „1. Szóla
ismét az Úr Mózesnek: Szólj a papoknak, Áron fiainak, és mondd meg nékik:
Senki közülük meg ne fertőztesse magát halottal az ő népe között;
2. hanem ha a hozzá legközelebb álló vérrokonával: anyjával, atyjával,
fiával, leányával és fiútestvérével, 3. Vagy a hozzá legközelebb álló
hajadon leánytestvérével, a ki még nem ment férjhez: ezt megérintheti.” Halottal
ne foglalkozzon, ne érintse meg. Ismerjük-e mai kohenitaként ezt a
parancsát Istennek? Ő mondja, legyetek szentek, mert én szent vagyok. A
szentségben nem lehet holt dolgokkal találkozni. Isten a mai papságnak
ugyanezt adja: holt dolgokkal ne legyen kapcsolatunk. Akár a mai napot
megnézhetem, hogy hány holt dologgal foglalkoztam. Mennyi holt beszédünk van!
Mennyi holt dologgal érintkezünk ebben a világban! A szószékeken ne beszéljen
filozófiáról, vagy Ady-t ne idézze! Nem azért mert nem szeretem a filozófiát,
vagy mert Ady nem volt egy jó költő, hanem azért, mert nem oda való! Holt
dolgok. Nekünk az élő dolgokról kell beszélnünk, Krisztus bizonyságáról. Ne
érintkezzen, válasszuk el a profánt a szenttől. Isten Igéjéhez ne tapadjon
mindenféle holt dolog. A mi életünkben is azt akarja Isten, hogy minden holt
dologtól tisztuljunk meg, szabaduljunk meg. Ha Istent szolgálod, nem lehet
holt dolgokkal kapcsolatod. Ha levita vagy, kohenita vagy, aki Isten
oltáránál szolgál, akár család papjaként, akármilyen minőségben, holt
dolgokhoz nem lehet közöd. Nézz szét, hogy mennyi holt dolog van a lakásodban.
Nézd meg, hogy mennyi holt időt pocsékolunk el naponta. Istennek minden
perce, amit adott nekünk, ajándék az életünkben. Mennyi holt cselekedetünk
van! S megmagyarázzuk. Ne legyen holt dologhoz közöd, kivéve, amit itt
felsorol, akikkel közvetlen kapcsolatban van a pap, ott lehet. Például el
kell viselned a gyermeked holt dolgait, mert melletted van. Idegentől ne
fogadj el soha semmit, ami holt, ami nem életre visz, s nem krisztusi. Azonban
itt, amikor a koheniták házasságáról rendelkezik Isten, akkor olvasom,
hogy kit vehet el: „7. Parázna és megszeplősített asszonyt el ne
vegyenek, se olyan asszonyt, a ki elűzetett az ő férjétől, el ne vegyenek;
mert a pap az ő Istenének van szentelve. 8. Te is szentnek tartsad őt,
mert Istenednek kenyerét ő áldozza: szent legyen azért előtted, mert szent
vagyok én, az Úr, a ti megszentelőtök. 9. hogyha valamely papnak
leánya vetemedik paráznaságra, megszentségteleníti az ő atyját, azért tűzzel
égettessék meg.” Igen
kemények ezek a törvények, mégis el kell mondanom, hogy miért fontos ez.
Azért, mert a koheniták magával Istennel találkoznak, közvetlenül a Szenttel
érintkezik. Ezért ma is lényeges, hogy kivel lehetnek egy szellemi
közösségben. Ki a betakarása, hiszen a betakarási rendet is kiábrázolja ez a
törvény előttünk. Aki egy közösségben él valakivel, azzal egy is. S ha valaki
olyan házasságban él, ahol a másik más szellemiség uralma alatt van,
vallásos, vagy hitetlen szellemiség, ez kizárja, hogy valaha is szolgáljak
úgy, hogy Isten elé mehessek, mindaddig, amíg nem vagyunk mindketten a
megszentelődés állapotában. Nincs felemás iga! Nem mehetek szolgálni, amíg
nincs rendezve a házasságom, amíg a család nincs egy szellemi egységben, mert
én Istennel találkozom, és viszem oda azt a nem szent dolgot, akivel én
közösségben vagyok. Isten azt kívánja, hogy minden egyes szolgálónak legyen
egységes a saját otthoni temploma, a házasság és természetesen benne a
gyermek. Annyira komolyan veszi Isten a 9. versben olvashatjuk: ha egy papnak
a lánya vetemedik paráznaságra, megszentségteleníti az ő atyját, és tűzzel
égettessék meg. Hogy mennyire fontos az egység, akivel szentségben eggyé kell
lennem, az bizonyítja, hogy Isten tiltja az elégetést, a hamvasztást, itt
pedig parancsba adja. Égettessék meg! De miért? Azért, mert az, aki egységben
volt az apjával, egy szellemben volt az apja betakarásában,
alárendeltségében, és parázna lesz, az tudatosan megszentségteleníti az
apját, megszentségteleníti az apa és Isten közötti viszonyt. S aki Istennel
szembe megy, Isten ellen megy, ott Isten ítél. Ez az égetés akár ma is
működhet, nem fizikai módon. Ha valaki elhagyja a Szentet, akár a kárhozatot
is elszenvedheti, ha tudatos. A pap lánya láthatta a papnak a szolgálatát,
tudja mi a feladata, szentből a szentségtelen felé haladni, ugyanaz, mint az
engedetlenség, ugyanaz, mint ítéletet, kárhozatot hozni valakinek a maga
fejére. Isten nagyon komolyan veszi, hogyha valaki Vele közösségben van, az
nem lehet olyan emberrel közösségben, aki szándékosan Isten ellen, a Szent
ellen lázad, hiszen a paráznaság nem más. Nagyon komolyak ezek a feltételei
Istennek. A főpapi
szolgálattal folytatom: „10. a ki pedig főpap az ő
atyjafiai között, a kinek fejére töltötték a kenetnek olaját, és a kit felavattak
az ő szolgálatára, hogy a szent ruhákba felöltözzék: fejét meg ne
meztelenítse, se ruháit meg ne szaggassa, 11. és semmiféle holttesthez
be ne menjen: atyjával és anyjával se fertőztesse meg magát. 12. És a
szenthelyből ki ne menjen, hogy az ő Istenének szenthelyét meg ne
szentségtelenítse, mert korona, az ő Istenének kenet-olaja van ő rajta. Én
vagyok az Úr. 13. Hajadont vegyen feleségül. 14. Özvegyet,
elűzöttet, megszeplősítettet, paráznát: ilyeneket el ne vegyen, hanem hajadont
vegyen feleségül az ő népe közül, 15. hogy meg ne fertőztesse az ő
magzatát az ő népe között; mert én, az Úr vagyok az ő megszentelője.” A
főpapról szól. Ma a zsidóságon belül nincs főpap. Templom sincs, de ez a
törvény ma is érvényes. Nekünk van főpapunk. Istennek Ő is engedelmes volt,
Istennek engedelmeskedve a Golgotán meghalt. Engedelmes volt még ennek a
törvénynek is. A főpap törvénye Övé, Jesua HaMassiah-é. Az Ő fején van annak
a kenetnek az olaja, amit a Messiás szó fed, Felkent, Messiás. Vajon hogyan
éli meg Jesua HaMassiah ezt a törvényt? Hajadont vegyen el feleségül. Igen.
Meg kellene érteni, hogy Krisztus Testét úgy kellene hívni, hogy hajadon,
mert a vőlegény a felkent Király. Ő az! De nagyon komoly Istennek a parancsa.
Hajadont vegyen el, özvegyet, elűzöttet és egyebet, megszeplősítettet,
paráznát, el ne vegyen. Ez Jesua HaMassiah-ra vonatkozik, hiszen Ő semmit nem
tesz az Atya akarata nélkül. S hogy nézünk mi ki, akik azt mondjuk, hogy a
Főpap menyasszonya vagyunk? Értsük meg, özvegyet nem lehet elvenni! Elveszítetted
az egyházadat? Özvegy vagy és odamész Krisztushoz, hogy az Övé vagyok? Özvegy
vagy, nem lehet! Elűzött? Idáig voltam ilyen, olyan, a világnak sem
kellettem, most Krisztus menyasszonya leszek! Nem lehet! Megszeplősített?
Hány, de hány szeplő van rajtunk! Megszeplősített nem lehet! Nem Krisztus
Testének a tagja ilyen! Parázna! Szintén nem! Ki lesz Krisztus menyasszonya,
aki ezeknek az előírásoknak megfelel? Mindaddig, amíg újjá nem születik
valaki, senki nem lehet! Ahhoz, hogy újra szüzek, hajadonok legyünk Krisztus
Testében, újra érintetlenek legyünk, mindentől megtisztultak, ehhez újjá kell
születni. Nem elég a megtérés. Nem a szégyentől és a félelemtől kell
Krisztusnak odaadni az életemet, hanem újjá kell születni, hogy tisztán
kimondhassam, menyasszony lehetek! Menyasszony lehetek, mert Jesua
HaMassiah-ra ma is érvényes ez a parancs, hogy csak szenttel, tisztával
találkozhat. Az újjászületés az alap, különben nem lehetsz Jesua
HaMassiah-nak a menyasszonya. Nem lehetsz Krisztus Testének a tagja. Újjászülettél-e,
ez a kérdés, mert Isten parancsba adta. A Főpapnak csak hajadon lehet a
menyasszonya, aki valóban tiszta, aki várja a vőlegényt. Nem lehet, hogy csak
valakit beveszek élettársnak. Nagyon komoly a főpap törvénye. Csak tiszta!
Tiszták vagyunk-e, és újjászülettünk-e? Vagy csak egy vallásos életet élek,
vagy rosszabb esetben eljegyeztem magam, mint egy apáca? Ez a törvény ma is
érvényes. Ne osztogassuk az üdvösséget és a Krisztus Testében a testvéri
rangokat! Ha valaki özvegy, elűzött, megszeplősített és parázna, s ennek a
jeleit hordozza magában, a fájdalmait, a jegyeit, a nyomait, először vidd a
Szabadítóhoz. Vidd el, hogy megtisztuljon és újjászülessen. Isten maga volt
Jesua HaMassiah megszentelője, aki felkente, hogy csak a megszentelttel, újjászületettel
találkozhasson. Ebben a
törvényben 3 Mózes 21:10 „Aki pedig főpap atyja fiai között, akinek a
fejére töltötték a kenetnek az olaját, és akit felavattak az ő szolgálatára,
a szent ruhákba öltözzék: a fejét meg ne meztelenítse, a ruháit meg ne szaggassa.”
A ruha megszaggatása mindig a gyász jele volt. A zsidóságnál ma is
érvényes, hogy a szidó embernek a fején mindig van egy kalap vagy egy kipa.
Fordítva működik. Nem értik meg sokan, hogy a zsidóságnál jelen pillanatban
csak annyit jelent, és nem is bibliai kötelesség, hogy zsidó vagyok. A
másságát, a zsidóságát büszkén megvallva, a kipát feltette a fejére. Mégis,
amikor egy keresztény templomba bemegyünk, vedd le a fejedről a sapkát.
Szintén az elválás? Miért van ez? Meg kellene érteni a miérteket! Azért vedd
le a sapkádat, mert nem te vagy a főpap. A sapka hordozója a főpap. S amikor
ember felveszi a papi sapkát, az annyit jelent, hogy ő főpap. Nincs továbbá
főpap, mert egyetlen egy Főpap van, egy valaki hordozhatja a felkenetés
koronáját, és a sapkát, maga Jesua HaMassiah. Ezért kell levenni Isten
jelenlétében a sapkát. Ma már egy Valaki hordozhatja. A zsidóság nem azért
hordja, hogy papot játsszon. Ne tévesszük össze a sapkákat a sapkákkal. Az
Újszövetségben mi már nem vehetünk fel főpapi sapkát. Nincs emberek között
főpap. Az Atya előtt a mi Főpapunk, Jesua HaMassiah által folyik az áldozat a
templomban. Mózes
folytatja, Isten tovább szabályozza a papok életét, mégpedig, hogy a papoknak
kik szolgálhatnak. „16. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 17. Szólj Áronnak, mondván: Ha lesz valaki a te magod
közül, az ő nemzetségükben, a kiben fogyatkozás leend, ne áldozza áldozatul
az ő Istenének kenyerét. 18. Mert senki sem áldozhat, a kiben
fogyatkozás van: vagy vak, vagy sánta, vagy csonka orrú, vagy hosszú tagú.
19. Sem az, a ki törött lábú vagy törött kezű, 20. Vagy púpos, vagy
törpe, vagy szemfájós, vagy viszketeges, vagy sömörös, vagy a ki
megszakadott. 21. Senki, a kiben fogyatkozás van, elő ne álljon Áronnak,
a papnak fiai közül, hogy tűzáldozatot vigyen fel az Úrnak; fogyatkozás van ő
benne, ne álljon elő, hogy megáldozza az ő Istenének
kenyerét. 22. Az ő Istenének kenyeréből, a legszentségesebbikből és
a szentségesből ehetik. 23. Csak a függönyhöz be ne menjen, és az
oltárhoz ne közelítsen, mert fogyatkozás van ő benne, hogy meg ne fertőztesse
az én szenthelyemet. Én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük. 24. És
elmondá Mózes Áronnak, és az ő fiainak, és Izráelnek minden fiainak.” A Biblia
itt Isten akaratából egy sor fogyatkozásról beszél. Most nem tisztem az, hogy
felsoroljam, hogy mi melyik. Például, ha valakinek apró, tömpe orra van,
generációkkal előtte szifiliszes volt a családban. De elő lehetne venni az
összes betegség gyökerét, hogy honnan vannak. Egy a lényeg. Akár honnan is
van az elváltozás, a látható jel valami bűnnek a jele, vagy valakivel való
érintkezés miatt kapott betegségnek a jele, Istenre szégyent nem hozhat, aki
szolgál. Amíg valaki meg nem gyógyul, Isten elé nem állhat. Isten azt akarja,
hogy nemcsak a papok, hanem az eszközök is tiszták legyenek a templomban, a
leviták, sőt maguk az edények is. Milyen fényt vetne Isten dicsőségére, ha
valaki meglátna valóban egy bűntől sérült, bűntől elváltozott embert? Ha
valakinek az arcára kiül valami csüggedés, vagy anyagi csődben van valaki,
szabad-e szolgálni? Bizony meg kell állni! Megfertőződtem a gazdasági
válságtól, nem tudok gondolkodni, elnyomja a szolgálatomat, s ha valaki most
rám néz, nem Isten dicsőségét látja. Nem Istennek vagyok a bizonysága.
Tudunk-e úgy szolgálni, hogy tudjuk, hogy reflektorfényben vagyunk? Az
oltárnál Isten előtt, Isten azt akarja látni, aki szent, s látni akarja azt a
bizonyságot, amit Ő adott neked. Ő szabályozza ezt. Mert ha örömködve
mondanám, hogy halleluja jó az Úr, s nem tudom, hogy holnap miből fogok venni
ételt, akkor hazudnék. Isten tisztát, szentet akar. Nem farizeusi módon,
kiöltözök és bearanyozom különböző ékszerekkel magamat, hanem az, ami ért
engem, amivel találkoztam a múlt héten, vajon látszik-e rajtam. A rühesség,
ami itt a Bibliában van, vagy a viszketegség, vagy a sömör? Ezek mind
érintkezésből jönnek. Érintkeztem valami forró helyzetben valamivel, és
megégtem. Ne menj úgy Isten elé, várd meg, míg meggyógyultál. Várd meg, míg a
szolgálatod előtt rendeződnek a dolgaid. Megégtél egy házasságban, egy
munkahelyen, megégtél a gyerekekkel? Ég az arcod, amikor a gyerekedre
gondolsz? Addig ne szolgálj! Nem vagy Isten dicsősége, akire ha ránéznek,
tudják, ki a te Istened. Bizony ez generációs módon is történhet. Még nem
vagy szabad attól a betegségtől, attól a kéztöréstől, még mindig el van törve
a lábad, ne sántíts már be! Isten szolgálata teljes embert, teljes életet,
átadást, odaáldozást kíván. Ne szolgálj mindaddig, amíg bárki is elmondhatja,
hogy fogyatkozás van benned! A fogyatkozás nem azt jelenti, hogy még nem
kaptad meg, hanem hogy elveszítetted. Ez nem azt jelenti, hogy nem
teljesedtél ki, hanem amid volt, az nincs a helyén. Van kezed, de el van
törve, van egészséged, de most vakaródzol. Isten azt akarja, hogy rendezd
magad, mielőtt odakerülsz az oltár elé szolgálni Isten elé. Majd
folytatja az áldozatokkal is. Meglepő, hogy amikor az áldozati állatokra
vonatkozó szabályokat olvassuk, „24. Szétnyomott,
összezúzott, megszakadt, vagy kimetszett heréjűt se áldozzatok az Úrnak. Se a
ti földeteken ne cselekedjétek ezt, 25. Se idegen ember kezéből ne
áldozzatok semmi ilyenből a ti Istenetek eledeléül; mert romlás van bennük,
fogyatkozás van bennük: nem fogadtatnak kedvesen érettetek.” Még erre
is kiterjed Isten figyelme. Isten azt ígérte, hogy mindig lesz áldozatra való
állatod. Gondoljátok el, hogy az az állat, amelyik a szaporodásban sérült, az
Isten akarata és terve elleni állapotot tükröz. Ha ilyen áldozatot teszel
elé, nem mutatja, hogy Istennek milyen az ígérete. Isten azt akarja, hogy
amit Ő ad, abból áldozz. Ne idegenektől vedd el, ahogy itt olvastam. Idegenek
kezéből ne áldozzatok semmit. Ne várd a testvéredtől, ne várd a
rokonságodtól, ne várd az államtól. Tudunk-e így áldozni, hogy Uram, mindaz,
amit te adsz, azt szeretném odatenni te eléd. Uram nem kell nekem a világ
kincse, hogy odategyem te eléd. Azt nem tőled kaptam. Lopni sem akarok, hogy
abból majd részesedést adjak. Bizony tudok olyanról, hogy a gyülekezet
pénztárát feltették lottóba, hogy majd nyernek és az Úrnak még több pénze lesz
a gyülekezetben. A gyülekezet még létezik, mert egy történelmi egyházról van
szó és a nagy egyház eltartja, de se pénz, se posztó, se presbitérium, se
semmi. Ilyen téren is lehet az ember bűnös. Nem kell idegen pénz Istennek.
Istennek semmi nem kell, ami idegen helyről jön. Istennek mindig az kell,
amit te neked ad. Ő adott téged, Ő adta a talentumaidat, Ő adta az anyagidat.
Ő azt várja, hogy viszonzásul add meg a hálaáldozatodat, a tizededet Neki,
jókedvedben meg adhatsz azt is, amit még Isten megenged. De nem másét. Idegen
nem lehet se tűz, se adomány az oltáron. Szabályozza, hogy olyan áldozat
legyen az oltáron, amit Ő adott. S amikor itt írja, hogy mit ne tegyen az
oltárra, akkor jusson eszedbe, hogy Ő azt ígérte, hogy az áldozatok
megsokasodnak, s nem kiheréltek lesznek. Istennek soha ne adjál kiheréltet. Az
egésznek a csúcspontja az, amikor Isten az egészet egy csokorba fogja, „31. Tartsátok meg azért az én
parancsolataimat, és azokat cselekedjétek. Én vagyok az Úr. 32. És meg
ne fertőztessétek az én szent nevemet, hogy megszenteltessem Izráel fiai
között. Én vagyok az Úr, a ti megszentelőtök, 33. a ki kihoztalak
titeket Egyiptom földéből, hogy Istenetek legyek néktek. Én vagyok az Úr.” Isten
semmi mást nem kíván, az egész áldozati rend, a papoknak a rendje után és az
áldozati törvények után, egyetlen dologban összefogja: szenteljétek meg az én
nevemet. Ezt úgy mondhatnám, hogy Smá Izrael Adonáj Echád, erre az egyre
csúcsosodik ki, az én nevem Szent. S úgy kezdődik a nevem megszentelése, hogy
a népet akarom megszentelni, az oltárnál a papokat meg akarom szentelni, az
áldozatokat meg akarom szentelni, s még a főpapot is mag akarom szentelni. Ma
ez különösen azért érvényes számunkra, mert a Főpap szent. A kérdés az, hogy
mi, akik Ő általa lehetünk papok, ismerjük-e ezeket a törvényeket, amit Isten
nekünk is elrendelt. S képesek vagyunk-e, hogy a Főpapnak a testeként,
megéljük azt? Hogy nem vagyunk paráznák, ezek, azok, ami kizárja a
találkozást a vőlegénnyel! S a vőlegénnyel való találkozás oda vezet el, hogy
Smá Izrael, az Úr egy. Mindezt azért tette, hogy Jesua HaMassiah által, és
Őbenne találkozásunk legyen. S amikor Isten folytatja, egyetlen mondattal
indokolja meg: Én vagyok az, aki kihoztalak Egyiptomból. Én vagyok az, aki
meghallgattam a jajszavaidat, én vagyok az, aki néppé tettelek, én vagyok az,
aki ígéretet adtam. Istennek a következő elrendelései: szombat és a zarándok
ünnepek. Egy rangra emeli ezeket az ünnepeket. Valóban a szombat Isten
ünnepe. Úgy kezdi a 23. fejezetet, hogy az Úrnak az ünnepeit ünnepeld meg. A
szombattal kezdődik. Aztán folytatódik a mécsesekről, szent kenyerekről való
törvényeknek a felsorolása. A jövő héten még izgalmasabb lesz, mert a szombat
évről egy hatalmas nagy parancsáról szól, a smíta év elrendeléséről. Amit
mivel nem tartottak meg, ezzel magyarázható ennek a mai világnak a jelenlegi
állapota. S mégis a
heti szakasznak van egy olyan része, hogy most mi a feladatunk, mint
papoknak, mint levitáknak, akik kohenitai munkát végzünk. Nem a
heti szakaszt, illetve a prófétai részt vettem elő, hanem Malakiást: 2
fejezet, 6 vers: „ Igazság törvénye volt az ő szájában, és nem
találtatott álnokság az ő ajkaiban; békességben és egyenességgel járt velem,
és sokakat megtérített a bűnből. 7. Mert a papnak ajkai őrzik a
tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe
ő.” Amikor a papok törvényéről olvastam, most arra is választ kell
adni, hogy mi a feladata az újjászületett embereknek. Ugyanaz, mint Malakiás
könyvében. Ez az egész világ nagyon vágyik arra, hogy Isten emberei
megjelenjenek. A feladat ma is ugyanaz, mert a papnak ajkai őrzik a
tudományt, s az ő szájából törvényt várnak, mert a Seregek Urának követe ő.
Malakiásnak a nevében is benne van, hogy követ. De ha te azt mondod, hogy
krisztusi vagy, akkor a te nevedben is benne kellene lenni, hogy te követ
vagy. Hiszen messiáshívő, messiási, ez mind a kenetre utal, Isten koronájára,
Jesua Hamassiah-ra, akit Felkent, hogy mint Felkent Királyra kenetként tette
fel. Mi a feladatunk, miért vagyunk itt? Mi a Felkent Messiás szolgájaként
ugyanezt kell tennünk, gyakorlativá kell tennünk. Ezt várja a világ, és egyre
inkább ezt fogja várni, hogy mikor szólalunk meg. Mikor mondjuk el Isten
ismeretét. Hogy Ő az, aki nemcsak Izraelt hozta ki Egyiptomból, hanem mindenkit
a saját Egyiptomából. Erre vár a világ. S arra vár, hogy a törvény kerüljön
elő, mert már annyi a törvénytelenség. S eljön az idő, hogy Krisztus Népének
úgy meg kell tisztulnia, hogy küldöttként, a Küldött megbízásából, Jesua
HaMassiah megbízásából Isten ismeretét kell, hogy vigye ennek a világnak, és
a törvényt kell hozni, Isten ítéletét és kegyelmét egyszerre. De
folytatom Malakiást: „8. De
ti elhajlottatok ez útról, sokakat megbotránkoztattatok a törvénnyel,
felbontottátok Lévi szövetségét, azt mondja a Seregeknek Ura.” Ma is ez
az állapot. Nem véletlenül Malakiás az utolsó könyv az Ószövetségben. Nem
véletlenül az ma a kérdés, hogy tudjátok-e, hogy mi a feladata egy papnak ma.
Abban az időben is 400 éve hallgattak a próféták, abban az időben is egy korszaknak
a vége volt, és érkezett az, aki később Messiásként a trónra került. Krisztus
születése előtt hangzott ez el. S akkor hangzott el az ígéret is: „íme, én
elküldöm az én követemet, és ő megtisztítja előttem az utat.” Itt ebben a
korszakban a Messiás érkezése előtt vagyunk. Újra el fog hangzani az, hogy: „íme,
elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az utat, és mindjárt
eljön az ő templomába az Úr, a kit ti kerestek, és a szövetségnek követe, a
kit ti kívántok; íme, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura.” Meg kellene érteni, hogy küldötti, felkenti messiási
időszak van, a Messiás visszaérkezés előtt vagyunk közvetlenül. Mi
reprezentáljuk a papot, Krisztus küldötteiként valóban a törvényt a
kegyelemmel együtt, az igazságot, mint az ítéletet és a kegyelmet együtt
mondjuk a világnak. Valóban ezt tesszük-e? Elmondhatjuk-e, hogy a Messiás
küldötteként itt szolgálunk? Küldetésünk, vagy túlélésünk van? Nem mindegy. Isten
szavával magyarázatot kaphatunk arra, hogy kiket tud Isten ma is használni. A
heti szakasz prófétai része Ezékiel 44. fejezetében a „15. De azok a
lévita-papok, a Sádók fiai, a kik a szenthelyemhez való szolgálatomban
foglalatosak voltak, mikor Izráel fiai eltévelyedtek tőlem, ők járuljanak én
hozzám, hogy szolgáljanak nékem és álljanak én előttem, hogy áldozzanak nékem
kövérséggel és vérrel, ezt mondja az Úr Isten. 16. Ők járjanak be az én
szenthelyembe, és járuljanak az én asztalomhoz, hogy szolgáljanak nékem, és
legyenek foglalatosak az én szolgálatomban. 17. És mikor a belső pitvar
kapuihoz be akarnak menni, len-ruhába öltözzenek, és gyapjú ne legyen rajtok,
ha a belső pitvar kapuiban és a házban szolgálnak. 18. Len-süveg legyen
fejükön, és len alsó-nadrág derekukon; ne övezkedjenek izzadásig.
19. Mikor pedig kimennek a külső pitvarba, a külső udvarba a néphez,
vessék le ruháikat, a melyekben szolgáltak, és tegyék le azokat a szent
kamarákban, és öltözzenek más ruhákba, hogy meg ne szenteljék a népet
ruháikkal. 20. És fejüket kopaszra ne nyírják, de nagy hajat se
neveljenek, hanem hajukat megegyengessék. 21. És senki a papok közül
bort ne igyék, mikor a belső udvarba bemennek. 22. És özvegyet vagy
eltaszítottat feleségül magoknak ne vegyenek, hanem szüzeket Izráel házának
magvából; de olyan özvegyet, ki papnak özvegye, elvehetnek. 23. És az én
népemet tanítsák, hogy mi a különbség szent és köz között, és a tisztátalan
és tiszta között való különbséget ismertessék meg velük. És peres
ügyben ők álljanak elő ítélni, az én törvényeim szerint ítéljék meg azt; és
tanításaimat s rendeléseimet megtartsák minden ünnepemen, és az én
szombatjaimat megszenteljék.” Nem
véletlenül olvastam fel, hiszen ebben a korban újra ez az igaz. Nem ébredési
hatalmas mozgalmak lesznek itt. Isten Ezékielt használva ma is ugyanazt
üzeni. Újra eljön az idő, amikor ki fogja mondani: azok, akik hűségesek
voltak hozzám. Azok Sádók fiai. Innen ered a caddik szó is, az igaz. És
tudjuk, hogy egyetlen egy Caddik van, senki más, mint Jesua HaMassiah. Igen,
azok a papok, akik Jesua HaMassiah-hoz hűek voltak, és a szent helyemben való
szolgálatban engedelmesek voltak, amikor Izrael fiai eltévelyedtek tőlem, ők
járuljanak hozzám. Újra küldetés előtt áll egy maradék, akik Jesua
HaMassiah-hoz hűek voltak. Nehéz próbaidők előtt állunk, nem azok, akik
különböző egyházakhoz beiratkoztak, Nem azok, akik így vagy úgy brillíroztak.
Istennek egészen más mércéje van. Azokat fogom előhívni, azokat tudom
használni, akik hozzám Jesua HaMassiah-hoz hűek voltak. Sádók, a Caddik fiai,
akik ebben a nehéz időben is hűek az Ő törvényéhez. Akik peres ügyekben
előállnak, hiszen ők a törvény ismerői. Ők álljanak ott, tanítsák a népet
törvényre, hogy bűnbe ne essenek. S Isten külön ki is hangsúlyozza, hogy
minden ünnepet megtartsanak, és szombatjaimat megszenteljék. Nemcsak a
hétköznapi szombatról beszél itt a Biblia, hiszen szombatból számtalan van,
amit ismerni kellene. Ennek a korszaknak is komoly feltétele: ismerem-e
Istennek a szent ünnepeit, a szombatot és a zarándok ünnepeket? Nem
ünnepelgetni és módszerként, hanem hogy Isten mely napokat rendelt el
mindenkinek, hogy Előtte jelenjen meg. Vajon ki tanítja ma azt, hogy nem
ünnepelgetni jövünk össze Savuotkor, és a Pünkösd nem Savuot volt abban az
értelemben, ahogy használják, hanem Isten ünnepe, ahol egy ígéret
beteljesedett. A Joeli ígéret beteljesedett. Mikor áll helyre végre a
szombat, és Istennek az ünnepei? Most Savuot előtt különösen kérdéses ez, és
feladatunk lenne erről beszélni. Mert Isten erre akar használni, hogy ne csak
tanítsuk az Ő törvényét, ne csak kérdésekben Isten törvényeiről adjunk
válaszokat a hétköznapokban bárkinek, bármiben, hanem azokat is be kell
töltenünk, hogy meg kell tartanunk minden ünnepét Istennek, a szombatjaimat,
és azokat, amikor Isten találkozni akar velünk. Isten
ebben az Ezékieli kijelentésben számunkra ad utasításokat is. Mindenkinek úgy
kell megjelennie, ahogy itt leírta, hogy len süveg legyen a fejükön, len alsó
nadrág derekukon, ne övezkedjenek izzadásig. Nem a saját ruháddal! Nem
a főnököd, a püspököd a pásztorod által adott köpönyegben! Nincs saját ruha!
A papi ruhát magától a Főpaptól kell, hogy kapjad. A felkenés, az elhívás a
küldetés a szolgálat mind Jesua HaMassiah hatáskörében van. Len süveg, len
alsó nadrág. Miért pont len? Azért mert izzadni fogsz! Oda van írva ebben az
igében is, hogy ne legyen szoros a ruha rajtad, mert szoros ruhában nem tudsz
dolgozni, a mozgásodban akadályozva vagy. Isten úgy hív bennünket
szolgálatra, mint egy judózó, akin egy lenge köpeny van. Olyan köpenyt kell
felvenned, hogy meg tudd fogni az ellenfelet is, ne a ruhád tartson vissza.
Izzadnod kell, mert Isten így döntött, hogy a szolgálatok, nem könnyű
szolgálatok. Nem zsakettben, cilinderrel a fejeden fogsz sétálni. Nem bohóc
ruhában kell menni a harcba, hanem olyanba, ami az izzadságodat fel fogja
szívni, és harcolnod kell, ezért laza öltözékben mehetsz. Milyen papi ruhában
feszítesz? Milyen ruhát vettél fel, amiben mozogni nem lehet? Milyen posztot,
tisztet vettél fel magadra? Isten nem ezt akarja. Isten előre figyelmeztet,
nem a saját ruhád, hanem az a len ruha, ami felfogja az izzadságosat, mert ez
a munka, amit a papságnak adott Isten, bizony kemény munka. Krisztus Testének
nem sétalovaglás az élete. Itt birkózás, harc izzadság van. Egy ruha van,
mindenkinek egyforma, mindenkinek len, mindenki a Főpaptól kapja. Nem lehet
két irányba elszakadni. Nem lehet pogány, hogy kopaszra nyírja a fejét! Nem
lehet a pogányok útjára menni! De Isten azt sem várja el, hogy nazireus
legyél, remetét játsszál, és hosszúra nyírasd a hajad! Se rövid, se hosszú ne
legyen a hajad! Ne menj se jobbra, se balra! Isten azt akarja, hogy az
legyél, akinek Ő teremtett, és akinek Ő rendelt. Nem kell mártírt játszani,
abszolút átadott életet, derékig érő hajjal és mindenről lemondani! De azt
se, hogy kopasz fejjel utánozd a világ pogányságát! Isten itt
azt is kimondja, hogy bort ne igyál! Ezt ma nagyon felkiáltó jellel kell
mondani. A te szolgálatodban mindig legyen tiszta a fejed. Ma a szolgálatok
többségét a nem tiszta fel elviszi más irányba. Akár karizmatikus, akár
milyen néven mondhatnám, ne szédülj meg! A bortól az ítélő képességed más, a
tiszta látásod más. Isten azt mondja, len ruhát vegyél fel, mert a harcban
izzadni fogsz, laza legyen, hogy tudjál mozogni, ne hajolj el sem a
mártírság, sem a pogányság irányában és legyél józan. Mert ha józan vagy,
csak akkor tudsz a peres ügyekben ítélni. Mert ha el vagyok szédülve a
testvérem nagyságától, a gyermekem szépségétől, akkor te nem vagy józan, és
nem tudsz ítélni. Isten azt akarja, hogy keményen, tárgyilagosan,
racionálisan férfi légy. Férfi, aki tud helyesen ítélni. Semmi örömködés.
Férfiakra van szükség. Férfiak a papok, férfiaknak ruhát felvenni, férfiaknak
birkózni, férfiaknak izzadni, férfiaknak józannak lenni. Isten nem azért adta
a férfiaknak a racionalitást, hanem hogy pontosan azért, hogy tudjon józan
fejjel dönteni bármikor. A család papjára is ugyanez vonatkozik. Legyen józan
a fejed. Tudd meg ki a feleséged, a gyereked, a szomszédod. Egy közösségben
ugyanez a dolog. Teljesen pártatlanságban lenni. Egy pohár bortól az ember
félrebeszélhet. Egy pohár felesleges örömtől már teljesen másként ítélem meg
a testvéremet. Légy józan minden esetben, mert ekkor tudsz helyesen ítélni jó
és rossz között. Csak akkor tudsz helyesen dönteni, akár egy családtagod,
akár egy testvéred dolgában, ha nem szállsz el. Ha józan vagy. És ekkor tudsz
csak igazán tanítani, mert ahhoz is kell egy nyers racionalizmus, hogy nem
teszek hozzá, nem veszek el, és az érzelmeim nincsenek ott. Isten
ezért rendelte el a papságot, a kohenitáknak a mai munkáját és működését is. S a
törvényei ma is érvényesek. Csak egységben, a társaddal egységben, aki a
feleséged, férjed, a gyerekeddel a betakarásod alatt szintén egységben,
mindaddig, míg nem önálló, döntésképes ember. Ha nincs egység, a szolgálatod
vagy áll, vagy lehetetlen, mert Isten nem enged a közelébe. Kellene erről
beszélni, hogy mi van a pásztorok házasságaival, és hogy mer odamenni a szent
helyhez, ma ebben a parázna világban, amikor mindenért, minden eladó! Nem
csak testi paráznaság van. Hogy mersz odamenni a függönyhöz, az oltárhoz? Nem
félsz? Felelősségünk lenne ezt is megkérdezni! Hogy tudsz úgy szolgálni, hogy
a feleséged, vagy a férjed egész más szellemiségben van? Jelen pillanatban
sehogy sem, nem végezhetsz kohenita munkát! Isten megengedi, hogy az
áldozatokból egyél, megengedi, hogy a hívő életed menjen, de van egy pont,
ahonnan nem léphetsz tovább. Istennek az a kegyelme és szeretete, hogy amikor
a főpapnak a elrendelését olvastam, hogy a főpap nem vehet el csak hajadont,
van feladatunk! Legyen mindenki hajadon. Igyekezz azon, hogy a társad
újjászülessen, s abban a pillanatban tiszta ő is, s együtt lehet menni az
oltárhoz szolgálni. Igyekezz azon, hogy akivel egy közösségben vagy,
szülessen újjá, mert így tud csak működni a kohenitáknak a serege. Csak így
tud működni minden, amit Isten az oltár előtt el akar rendelni. Ha neked van
egy küldetésed, ahhoz Istennek van egy parancsa. Ha téged szolgálónak tett
Isten valahova, akkor te kohenita vagy. Ha nem tud szolgálatra alkalmazni,
akkor lehet, hogy levita vagy. Addig tehetsz olyan szolgálatokat, ami segíti
a kohenta szolgálatot. Segíti azt a szolgálatot, ami Isten előtt folyik. De a
levitából is lehet kohenita. Isten azt akarja, hogy mindenki a Főpapnak akár
a felesége is lehessen. Ezt akarja Isten megtenni. Azt akarja, hogy a
lehetetlenben az Ő szeretetével és kegyelmével az Ő szabadításával és az Ő
uralmával megváltoztassa az életünket. Mindenkinek kohenitának kellene lenni.
Mindenkinek a családban a saját oltárán ott kellene áldozatot bemutatni a
Főpap előtt. Mindenki lehet kohenita és ne legyen elég nekünk, hogy leviták
vagyunk. Hogy segítsége, hogy része vagyunk akárminek, Isten szolgálatra
hívott el mindenkit, Krisztus Testében. Lépjünk előre, mert van lehetőség. Lépjünk
előre, hogy az újjászületés tényleg legyen valóságos. Lépjünk előre,
hogy a társunkkal tényleg legyünk egy szellemben, mert két embert azért is
tesz egymás mellé Isten, hogy egy szellemben végezhessék azt a munkát, amit
egy kohenita és az ő felesége tehetett. S én magam is hálát adok Istennek,
hogy abban az egységben élhetek a feleségemmel, hogy abszolút egy szellemben
vagyunk. Óriási áldás, és mindenkinek fel van kínálva ez az áldás. Isten
olyan társat akar melléd adni, aki nem alattvalód, nem segédmunkásod, hanem
úgy betölti az életedet, hogy a kohenita munkát tudod végezni. S úgy
gondolom, hogy aki egyedülálló, a levita munkát meg tudja oldani, mert arra
alkalmas, de az igazán Isten előtt való szolgálatot csak kohenita módon
valóban ebben a tisztaságban, ebben az életátadásban, és társsal úgy lehet
végezni, ahogy Isten akarja. Isten azt akarja, hogy senki ne legyen egyedül,
hogy szolgálatra mindenki alkalmas legyen. Isten olyan szépen elmondta a papi
törvényekben, hogy hogyan akarja még megáldani az embert, hogyan akarja a
levita feladaton túl, kohenita munkára is eljuttatni az embert, hogy ne csak
hívő ember legyél, akinek vannak rész feladatai, hanem teljes értékű szolgáló
legyél és teljes értékű szolgálóként ott lehet melletted a társad, a kohenita
feleség, aki csak újjászületett feleség lehet, mert ő az a hajadon. A
Főpapnak a felesége csak újjászületett lehet. Ezért lenne fontos többet
beszélnünk az újjászületésről, kevés a vallásoskodás. Az újjászületett
emberek, ők Krisztus Teste. A Főpap várja a feleségét, hamarosan visszajön a
mennyasszonyért, s miért ne fogadnánk el Istentől, hogy nem csak
részfeladataim vannak, hanem szolgálhatok az oltárnál, társsal együtt Isten
törvénye szerint. Isten mindenkit megajándékoz ezzel. Rendkívüli esetben
vannak más rendeletei is, de az emberiségre, Krisztus Testére vonatkozóan ez
Isten terve. Akar melléd valakit, akivel már kohenita munkát tudsz végezni.
Mert csak az a család papja, akinek van családja. az csak jövendőbeli pap,
aki legény korában evangelizál. A zsidó vallásban, aki nem nős, az nem is
lehet rabbi. A feleség pedig nem segédmunkás, hanem egy olyan áldás Istentől,
hogy a levitából lehet kohenita, mert minden férfinek Isten úgy rendelte,
hogy kohenita legyen. Ott szolgáljon az oltárnál a Főpap előtt. A házasságok
rendezése, a házastárs Istentől való elkérése, sőt még vigyázni is kell, hogy
a te kohenita lányod nehogy hitetlenhez menjen hozzá, ez a feladat. Az apai
felelősség is ott van. Ha a lányod nem Isten szerint cselekszik, ítéletet is
hozhat az életére. Te kohenita, vigyáztál-e a lányodra? Ha felnőtt, már nem
tudsz, mit tenni. De míg gyermek, a felügyeleted alatt van, addig meg kell
tanítani. Te kohenita lány, neked csak kohenita férjed lehet. Akkor nem
kérdés, hogy van-e felemás iga, nem kérdés, hogy miért nem megy a
szolgálatom, mert valakit úgy vettem el, vagy mentem hozzá. Akkor már nem
kérdés, ha valaki jó nevelést, az Isten által adott törvényt viszi tovább.
Ahogy akkoriban a kohenitáknál, apáról fiúra, lányra ment ez a vonal. Ebben
benne van nem csak az ígéret, hanem a felelősség is. Jó elolvasni a kohenita
törvényeket, ne vonjuk a kohenitákat, levitákat egybe. Kevés levitának lenni.
Azért vagy levita, hogy holnap kohenita legyél, hogy a Főpap gyermekeként már
kohenitaként szolgálj tovább. Aki újjászületett Krisztus által, az a főpap
gyermeke, és az származását tekintve kohenita, de akkor jó lenne, ha ismerné
a kohenita törvényeket. Ezt tovább adni egymásnak, hiszen ha kohenita vagy
feladatod a tanítás, először otthon, utána, ahova Isten rendel. S ha megáll a
szolgálat, meg kell kérdezni Istentől, hogy hol rontottam el, hol nem vagyok
alkalmas kohenita munkára. Ma van lehetőség a kegyelem és az újjászületés
által kohenita munkára mindenkinek. Krisztus Testében ma mindenki kohenita a
Főpapnak a gyermeke. Isten ezt kínálja ma, az oltárnál szolgáló Főpap segítő
papja lehetsz.
Elhangzott: Sófár Jesua HaMassiahban Hívő Zsidó Közösség 2009.05.09-i Szombati alkalmán
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON
LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI
ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |